Ünnepelnek, de sok munka is vár még rájuk, ha Európa élvonalába akarnak tartozni

Az EU-csatlakozás óta eltelt tíz esztendőben a V4-államok gazdaságilag megerősödtek és jelentősebb szereplőkké váltak:

• A V4-államok GDP-növekedése évente mintegy 1 százalékponttal nagyobb mértékben bővült az EU-tagság miatt,
• Szlovákia és Lengyelország euróban mért GDP/fő értéke több mint a duplájára nőtt,
• A belföldi vásárlóerő mértéke az EU15 átlagának a 65 százalékára növekedett, a jövedelmi rés egyharmaddal csökkent,
• A V4-államok kivitele háromszor olyan gyors ütemben bővült, mint az EU15 exportja, a V4 jelenleg már az EU28 negyedik legnagyobb exportőre,
• A V4-régió Németország után az Európai Unió legnagyobb autógyártója,
• A V4-államokban az életminőség nagyobb mértékben javult, mint az Egyesült Királyságban és Németországban.

Az EU-tagsággal kapcsolatban a V4-államok előtt álló feladatok az előttünk álló évtizedre vonatkozóan a következők:

• Csehország: a korrupció elleni harc folytatása, az intézményrendszer hatékonyságának növelése, az energiaforrások diverzifikálása, valamint az oktatás harmonizálása az ipari potenciállal,
• Magyarország: a gazdasági növekedés fellendítése a munkanélküliség visszaszorításával, az EU-források felhasználási hatékonyságának növelése, a közkiadások visszafogása,
• Lengyelország: a kutatás-fejlesztési kiadások növelése, a gazdaság átalakítása gyártásközpontúról innováció-vezéreltre,
• Szlovákia: a közintézményrendszer megreformálása, a munkaerőpiac rugalmasságának növelése.

A visegrádi államok (Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia) 2004-ben, meglehetősen gyenge lábakon álló gazdaságokkal csatlakoztak az Európai Unióhoz. Hiába koncentrálódott itt 64 millió lakos, vagyis az EU28 népességének 13 százaléka, a V4 gazdasági teljesítménye alig érte el az EU28 teljesítményének 3,7 százalékát. „Tíz évvel az EU-csatlakozás után világosan látható a V4-államok társadalmi-gazdasági fejlődése. Az Európai Unióba való belépés a V4-államok gazdasági erejét és a térség szerepét is felerősítette. Összesített bruttó nemzeti termékük a felével nőtt az elmúlt tíz évben és elérte az EU28 GDP-jének 5,4 százalékát. Jelentőségük növekedése leginkább a kivitel terén érhető tetten, hiszen mára az Európai Unió negyedik legnagyobb exportőrévé váltak, emellett a jövedelmek is erőteljes konvergencián mentek keresztül ezekben az országokban. A V4 vásárlóerő-paritáson mért fejenkénti GDP-je a 2003-as 49 százalékról az EU15 átlagának 65 százalékára nőtt 2013-ra, vagyis a V4 és a régi EU-tagok közti jövedelemi olló egyharmaddal szűkült” – jelentette ki Juraj Kotian, az Erste Group makrogazdasági elemzési vezetője.

Az EU-csatlakozás mintegy évi egy százalékponttal növelte a V4-államok átlagos gazdasági növekedését

Annak érdekében, hogy minél pontosabban számszerűsíthessék az EU-csatlakozás hatásait a visegrádi államok fejlődésére nézve, az Erste elemzői egyfajta kontrollcsoportot alakítottak ki négy olyan európai országból, amelyek egy évtized alatt hasonló fejlődési utat jártak be, ám még további tíz évig nem léptek be az EU-ba (Ausztria 1965 és 1975 között, Norvégia 1969 és 1979 között, Portugália 1967 és 1977 között, valamint Spanyolország 1967 és 1977 között). „Az így meghatározott benchmarking alapján úgy becsüljük, hogy az EU-csatlakozás nyomán a V4-államokban az éves átlagos gazdasági bővülés mintegy egy százalékponttal erősödött az elmúlt évtized során” – mondta Juraj Kotian.

Ennél is lényegesebb azonban, hogy a fejlődés jóval túlmutat az olyan alapvető mutatókon, mint például a GDP/fő értéke. Az életminőség-index szerint (ami nem csak az anyagi boldogulást jelzi, hanem számításba vesz olyan változókat is, mint a várható élettartam, a korai iskolaelhagyások száma, a jövedelmi egyenlőtlenségek, a nemek közti bérkülönbség, a gyilkossági arány stb.), a V4 államok közül háromban nagyot javult az életminőség, olyannyira, hogy Csehországé meg is haladta Olaszországét és az Egyesült Királyságét. Szlovákia, Csehország és Lengyelország az elmúlt évtized során a legnagyobb fejlődést felmutató öt ország között szerepelt, ugyanakkor Magyarország Görögország után a második legnagyobb mértékű visszaesést könyvelhette el.

Az árkonvergencia természetesen együtt mozgott a jövedelmek felzárkózásával. A V4-államok összesített árszínvonala az EU15 2003-as átlagának 46 százalékáról 56 százalékra nőtt 2012-re. Az árak között fennálló különbség egyötöddel csökkent. Az EU15 árszínvonalát majdnem vagy ténylegesen elérő áruk és szolgáltatások közé tartozik a telekommunikáció 102 százalékkal, a ruházati termékek és cipők 89 százalékkal, valamint az áram és a gáz ára 80 százalékkal (2012-es adatok alapján). A legnagyobb árrés továbbra is a hatósági áras termékek esetében mutatkozik, ugyanis a piacliberalizáció még várat magára, az állam pedig számos szolgáltatást ingyen vagy nyomott áron kíván biztosítani, ami azonban a minőség rovására megy.

Az EU-bővítés az új és a régi tagállamok számára is előnyös a kereskedelem liberalizációja és az EU-források elosztása miatt; a V4 jelenleg az EU28 negyedik legnagyobb exportőre

A visegrádi államok EU-csatlakozásával új lehetőségek nyíltak meg a vállalatok előtt is, hiszen így már 500 milliónál is több fogyasztóval rendelkező, egységes piac nyílt meg a szereplők számára. A kapcsolat gyümölcsözőnek viszonyult, a V4-államok mindegyikében a kivitel dinamikája jelentős növekedésen ment keresztül, olyannyira, hogy az export a régió életben jelentkező egyik legnagyobb előny: a négy visegrádi állam közül három (Szlovákia, Magyarország és Csehország) az Európai Unió öt legnyitottabb gazdasága között szerepel. Az exportbővülés tekintetében a V4-országok alaposan lekörözték a régi EU-tagállamokat, hiszen kivitelük háromszor olyan gyorsan nőtt, mint a régi EU15-államoké. A V4-régiót ma már az EU28 negyedik legnagyobb exportőreként tartják számon (szemben a 2003-ban elfoglalt hatodik helyezéssel), így már az európai exportőrök élmezőnyébe tartozik. A V4-államok ugyanakkor a külpiacokon is sikeresnek bizonyultak, hiszen az EU 28 államán kívülre irányuló kivitelük megnégyszereződött 2003 óta.

Az EU-bővítés egyedülálló lehetőséget kínált a nyugat-európai vállalatok számára is ahhoz, hogy új termelési kapacitásokat építsenek ki vagy a meglévőket bővítsék a V4-államokban, ezáltal nőtt a versenyképességük az Európai Unió belső piacán és a külpiacokon egyaránt. A V4-államokban az autógyártás vált a legjelentősebb exportvezérelt iparággá, olyannyira, hogy folyamatosan túlszárnyalják a régi EU-tagok autógyártási teljesítményét. Ma már a V4-régió a második legnagyobb autógyártó az Európai Unióban, csak Németország előzi meg ezen a téren.

Az osztrák gazdaság is profitált a visegrádi államok EU-csatlakozásából. A V4-országokba irányuló osztrák kivitel mértéke a 2003-as, a csatlakozást megelőző évi 8,9 százalékról 12,4 százalékra nőtt 2012-re. Az exportcélországok között Szlovákia regisztrálta a legnagyobb növekedést (a 2003-as 1,3 százalékról 3,5 százalékra 2012-ig, amit a 2009-es euró bevezetés is táplált), míg a négyesfogatból Magyarország az egyetlen, ahol az osztrák termékek és szolgáltatások importjának mértéke visszaesést mutatott (3,6 százalékról 2,9 százalékra). Ez a negatív fejlemény részben az elmúlt években tapasztalt, a forint euróval szembeni leértékelődésének tulajdonítható. Mivel a kivitel fontos szerepet játszik Ausztria gazdasági növekedésében, az exportpiacok előbb vázolt bővülése a növekedést serkentő hatásként jelentkezett az osztrák gazdaság számára.

A kereskedelem liberalizációjával párhuzamosan az EU-források is alapvető szerepet játszanak a V4-államok életében, hiszen az infrastruktúra javítását, valamint a kis- és középvállalkozásokat támogató projektek finanszírozását tették lehetővé. A 2014-től 2020-ig terjedő időszakra szóló Kohéziós Politika további 135,4 milliárd euró forrást irányzott elő a V4-államok számára.

A V4-államok számára az EU-tagsággal kapcsolatosan megoldandó feladatok az elkövetkezendő évtizedre

Habár a V4-államok mindegyike elkötelezett az euró bevezetése mellett, eddig csak Szlovákia csatlakozott az euróövezethez. A többi V4-ország számára ez még nem igazán aktuális kérdés, ugyanis az euróbevezetés csak az évtized végén várható, miután teljesítették a Maastrichti kritériumokat (és a fiskális előírásokat), valamint az euróövezet új felépítése is ismertebbé válik. Az euróbevezetésben jelentős szerepet játszanak a V4-államok gazdasági nyitottságából és az euróövezet irányába fennálló export-orientáltságukból fakadó előnyök. A másik három V4-állam számára az eurózónához és az EMS-rendszerhez való csatlakozás lezáratlan kérdés marad az előttünk álló évtizedben. A több országban is szolgáltatást végző pénzintézetek jelenléte miatt mindkét kérdés nagy jelentőséggel bír a régió számára. Az euróbevezetésre vonatkozóan passzív vagy netalán ellenző magatartás negatív hatással járhat.

Demográfiai téren Kelet-Közép-Európában is a kontinensen általános, alacsony születésszámmal és növekvő élettartammal jellemezhető irányzat dominál. Ennek folyományaként egyre kevesebb ember lép be a munkaerőpiacra, ezért az Erste elemzői azzal számolnak, hogy előbb-utóbb a bevándorlás a jelenleginél jelentősebb kérdéssé válik a V4-államok mindegyikében. „A folyamatosan csökkenős népességszám miatt a V4-államok esetében döntő jelentőségű lesz, hogy mennyire tudják magukhoz vonzani és integrálni a bevándorlókat. Ez leginkább a munkaképes népesség méretét tekintve fontos kérdés. Ha a V4-államok nem készülnek fel arra, hogy középtávon jelentős erőfeszítéseket tegyenek a külföldi, képzett munkaerő odacsábítására, akkor előreláthatólag a munkaerőhiány nyomán jelentősen visszaesik a GDP-növekedés potenciális üteme a régió egészében” – jelentette ki Rainer Münz, az Erste Group elemzési központjának és tudásbázisának vezetője.

Az Erste Group elemzőinek véleménye a V4-gazdaságokról:

• „Ép testben sérült lélek” – talán így lehetne a legtalálóbban jellemezni a cseh gazdaságot. A gyengeség a belső kereslettel, a negatív hangulattal és a húsbavágó költségvetési megszorításokkal függ össze. 2012-ben a csehek a görögök mögött a világ második legpesszimistább nemzeteként végeztek a Gallup Intézet felmérésén. A két ország fundamentumai között annyira kirívó a különbség, hogy csakis a nem megfelelő hozzáállás lehet a magyarázat a rossz eredményre. „A szűk keresztmetszet feloldásához Csehországnak csökkentenie szükséges a korrupció mértékét és növelni az intézményrendszer hatékonyságát. A beruházások támogatása mellett mindkettő elsődleges kérdés az új kormány számára. A hosszútávú prioritások között kell szerepelnie az energiaforrások diverzifikációjának és a műszaki diplomások nagyobb arányú bevonásának az ipari potenciálok mind teljesebb kiaknázása érdekében” – fejtette ki David Navratil, a Česká spořitelna vezető elemzője.
• Magyarország számára a külkereskedelem felfutása jelenti az EU-csatlakozás legnagyobb előnyét. Tavaly az éves kivitel új rekordot döntött 81,8 milliárd euróval, amelynek 77 százaléka az Unióba irányult. Ennek ellenére az EU-források komoly mértékű, 2013-ban a GDP 55 százalékára rúgó, a tíz év átlagában évi 2,4 százalékot elérő beáramlása továbbra is az egyik legjelentősebb a Magyarország EU-tagsága mellett szóló érvek között. Azonban ez negatív hatásokkal is járt, hiszen az EU-források elosztása nem bizonyult sem hatékonynak, sem optimálisnak, ráadásul hozzájárult egyes strukturális problémák, így a közkiadások nagy mértékének (a GDP 50 százaléka) és a foglalkoztatás alacsony arányának (53 százalék) elfedéséhez. „Magyarország számára az jelenti a kihívást az elkövetkezendő éveket tekintve, hogy jelentős mértékű javulást érjen el ezeken a területeken a jelenleg alacsony szintű (0,8 százalékos) gazdasági növekedés beindításához” – tette hozzá Gabler Gergely, az Erste Bank Hungary vezető makrogazdasági elemzője.
• Az egyre mélyülő integrációból fakadó, jól ismert gazdasági előnyökön túl a munkaerőpiac megnyitása jelentette az egyik legnagyobb pozitív hozadékot Lengyelország számára. A munkanélküliségi ráta érzékelhető mértékben csökkent, a hazautalások mennyisége is nőtt, pozitív hatást fejtve ki a háztartásokra. Sőt, vélhetően EU-források nélkül a 2012-es Európa Bajnokságot megelőző állami beruházások felfutása sem lett volna olyan erőteljes. Mindezek a tényezők mentették meg Lengyelországot a recessziótól abban az időben, amikor egész Európa a válsággal küszködött. “Úgy véljük, Lengyelország előtt a legnagyobb kihívást a kutatás-fejlesztési kiadások növelése és a gazdaság innováció-alapúra való átállítása jelenti” – mondta Katarzyna Rzentarzewska, a Česká spořitelna makroelemzője.
• Szlovákia számára az EU-csatlakozás legnagyobb előnyét a gazdaság, kiváltképp a külkereskedelem növekvő mértékű integrációja jelenti. Szlovákia eddig egyetlen V4-államként belépett az euróövezetbe, ezáltal felszámolta devizakitettségét és különvált regionális versenytársaitól. Azonban az euró bevezetése előre nem látott áldozatokkal is járt. A válság alatt visszaütött az, hogy nagyon magas szinten határozták meg a korona csatlakozáskori árfolyamát az euróval szemben. A kiskereskedelmi árak és a munkaerőköltségek rendkívül megdrágultak a többnyire a devizaárfolyam csökkenését elszenvedő regionális versenytársakhoz viszonyítva. Ennél fogva a munkaerőpiacon csapódott le a sokk zöme, ezért a munkanélküliség Szlovákiában jóval magasabb csúcsra futott, mint a környező országokban. „A közintézmények átalakítása és a munkaerőpiac rugalmasságának növelése jelenti továbbra is Szlovákia számára a legnagyobb kihívást” – jelentette ki Martin Balaz, a Slovenská sporiteľňa makroelemzője.