„Az egész világon tapasztalható kormányzati megszorító intézkedések nyomán a világgazdaság nem tud majd növekedési pályára állni 2013-ban” – jósolja Fritz Mostböck, az Erste Group elemzési részlegének vezetője. A közel-keleti válság elhúzódása ha hosszú távon nem is, de rövid távon mindenképpen nyomás alá helyezi a pénzpiacokat, az olaj- és a nyersanyagárakra azonban hosszú távon is kihatással lesz.  Az Egyesült Államokban a FED vásárlásai várhatóan erősítik a fogyasztói bizalmat és elősegítik a fogyasztás bővülését 2013-ban. Mindez 2013-ra változatlan 2 százalékos növekedési ütemet, 2014-re pedig fokozatos gyorsulást vetít előre, s ez rég várt lendületet adhat a világgazdaság bővüléséhez, különösen az euróövezeti export számára. Az Európai Központi Bank intézkedései nyomán javult a hangulat a pénzpiacokon, ám a fundamentumok alapvető tendenciáját (azaz az alacsony növekedést) tekintve csak idő kérdése, hogy a pénzpiacok és a reálgazdaság mikor zuhannak vissza. – „Horvátország júliusi EU-csatlakozása után véleményünk szerint akár 2,5 százalékos GDP-növekedés is elképzelhető 2014 és 2020 között a közös piac és az EU-források hozzáférhetősége miatt. A balkáni államok EU-integrációja a várakozások szerint újult erőre kap 2013 folyamán, amikor is Szerbia megkaphatja az időpontot a csatlakozási tárgyalások megkezdésére” – hangsúlyozta Mostböck.

„A világ részvénypiacai jó teljesítményt nyújtanak jövőre” – állítja Mostböck. A vonzó árazás és az alternatívák hiánya nyomán a legtöbb részvénypiaci index esetében pozitív hozam jelentkezik. Az európai vállalati hitelezés továbbra is a befektetők érdeklődésének homlokterében marad, kiváltképp a jobb cash-flow-generáló képességgel rendelkező, földrajzilag nagy mértékben diverzifikált, valamint a széles ügyfélbázissal rendelkező vállalatok állhatnak az érdeklődés középpontjában. A bővítésre, valamint felvásárlásra és fúzióra fordítható befektetések korlátossága miatt nagyobb figyelem övezheti az új kibocsátásokat és szűkülő marzsokat kiváltképp az alaprégiókban működő vállalatok részéről. – „Véleményünk szerint a befektetők jobban teszik, ha kerülik az európai telekom és közmű szektorba irányuló befektetéseket, ugyanis az említett szegmensek gyenge teljesítménye 2013-ban és azt követően is fennáll” – hangsúlyozta Mostböck. – „A kelet-közép-európai autógyártókat azonban vonzó befektetésnek tartjuk. Az Európai Unióban 2013-ban gyártott autók negyede a térségben gurul le a futószalagról, hiszen a 2012-re becsült évi kétmillió személyautóval a volt Csehszlovákia Európa második legnagyobb autógyártójává lépett elő Németország mögött. A versenyképes munkaerő-költségek, valamint a német és ázsiai autógyárak (VW, Skoda, illetve Kia, Hyundai, Toyota) erőteljes jelenléte miatt Kelet-Közép-Európa autógyártása folyamatosan növeli a részesedését a dél-európai gyártók rovására.”

Tendenciák és mérföldkövek 2013-ban

A világ adóssághelyzete domináns téma marad. Nagyon nehéz lesz lejjebb szorítani az államadósság magas szintjét és a költségvetési hiányt, és ez nem csak az eurózónára vonatkozik. Az adósságválság a nagy, iparosodott nemzetek esetén (így az euróövezetben, az Egyesült Államokban, Japánban, az Egyesült Királyságban) még éveken át kihívásokkal jelent. Ennél fogva a gazdasági környezet is törékeny marad. Az előző pénzügyi, gazdasági és bizalmi válság stabilan megmutatkozik az adósság mértékében, amelynek csökkentése nehéz és időigényes feladat lesz, ami ismételten próbára teszi a pénzpiacokat és a reálgazdaságot az elkövetkező hónapok során.

A gazdasági teljesítmény világszerte, de kiváltképp Európában gyenge marad. Az elmúlt öt év során a 2008-as pénzügyi válság gazdaságot visszavető hatása világosan érzékelhető volt. A működési környezetet folyamatosan terheli és sérülékennyé tette a gazdasági visszaesés, amely nem utolsósorban a jelentős mértékű államadósság nyomán jött létre. A szükséges kormányzati megszorítások továbbra is visszafogják a gazdaságot keresleti oldalról és határozottan akadályozzák a gazdaságot abban, hogy visszatérjen a növekedési fázisba. A nagy feltörekvő országokban – például Kínában és Indiában – a gazdaság lassulása az eddigieknél is jobban megnehezíti az életet.

Potenciálisan problémás gócok a Közel-Keleten. A Szíriában jelenleg is zajló konfliktus, a feszült belpolitikai helyzet Egyiptomban a jelen állapot szerint bizonytalanságot és nyugtalanságot kelthet. A váratlan események bekövetkezését igen nehéz megjósolni, hiszen figyelmeztetés nélkül történnek meg. Most azonban kirajzolódni látszik az események súlyosbodásának lehetősége. A közel-keleti konfliktus negatív hatással lesz a pénzpiacokra legalábbis rövid távon, de az olaj- és nyersanyagárak esetében hosszú távú hatással is számolni lehet.

Az Egyesült Államok lakáspiacán a talpra állás a jelek szerint egyre erősödik, kiváltképp a FED kötvényvásárlási akciója nyomán. A lakásárak, a lakásértékesítés volumene és az új lakás építése növekszik, miközben a készletek csökkenésnek indultak (habár az ingatlanra bejegyzett jelzálog érvényesítése még mindig meglehetősen magas szinten áll). Mindez várhatóan növeli a fogyasztói bizalmat és támogatja a fogyasztás növekedését az Egyesült Államokban 2013 folyamán, ami kiváltképp fontos lenne a kormányzati költekezést várható növekedéscsillapító hatásának fényében. Azzal számolunk, hogy az állami kiadások növekedését kompenzálja a magánszféra keresletének növekedése (a fogyasztás és a beruházások terén, amint a pénzügyi szakadék kérdése javulásnak indul), amelynek eredményeként összesítve változatlanul 2 százalékos gazdasági növekedés jelentkezik 2013-ban, amelyet fokozatos gyorsulás követ 2014-ben. Ez pedig régóta várt lökést adhat a világgazdaságnak, kiváltképp az euróövezeti exportnak.

A kockázatvállalás mértéke és a kamatfelár tovább csökken 2013-ban? A nagyfokú bizonytalanságot általában nagyfokú volatilitás és magas kamatfelár kíséri. Ám az Európai Központi Bank intézkedései (pl. az LTRO és az OMT bejelentése) javítottak némileg a pénzpiaci hangulaton; június óta pedig pozitív teljesítményt tapasztalhattunk minden főbb eszközosztályban, ideértve a nagyfokú kockázatot hordozókat is. A fundamentumok alapvető tendenciáját (azaz az alacsony növekedést) tekintve a kockázatéhség nem teljesen igazolható és ezért csak idő kérdése, hogy a pénzpiacok és a reálgazdaság mikor zuhannak vissza. Később nagy veszteségeket okozhat, ha most figyelmen kívül hagyjuk a kockázat/hozam profilt (rossz helyen és rossz időben fektetünk be). A kamatfelár további szűküléséhez elengedhetetlen, hogy az euróövezet gazdasága 2013-ban elérje a mélypontot.

Az európai vállalati hitel a várakozások szerint a befektetők érdeklődésének középpontjában marad a fundamentumok limitált növekedési lehetőségei dacára. Az Európában jelentkező visszafogott kereslet okán a vállalati szektorban a bevételek növekedése meglehetősen limitáltnak tűnik 2013-ra vonatkozóan. A központi piacokon és a periférián működő vállalatok közti eltérés véleményünk szerint növekedni fog. Úgy véljük, a vállalkozások továbbra is defenzív mérlegstratégiát folytatnak majd, hiszen nem látunk túl nagy mozgásteret a költségek csökkentésére. De új termékek bevezetése is halasztást szenvedhet. A vállalatok eszközértékesítés, kötvényvisszavásárlás és hosszabb futamidejű kötvények egyidejű vásárlása révén biztosítják likviditásukat. A nagyfokú földrajzi diverzifikációval, vagy szélesebb ügyfélbázissal rendelkező vállalatok cash-flow-képzése javul. A bővülésbe, valamint felvásárlási és fúziós tevékenységbe történő befektetések limitált mivolta azt sugallja, hogy az új kibocsátások volumene visszafogott lehet az elsődleges piacon. Ennek nyomán elsősorban az alaprégiókban működő vállalatok részéről nagyobb érdeklődés jelentkezhet az új kibocsátások és a szűkülő kamatfelár iránt.

Az euróövezetben a munkanélküliség meredeken emelkedik a periféria miatt, viszont szelídülnek az inflációs és kamatkilátások. Az adósságválság által okozott visszaesést a perifériákon tapasztalható munkanélküliség váratlan megugrása kísérte – kivált 2011 májusától szembetűnő a folyamat. Azt megelőzően Németországban és Franciaországban csökkent a munkanélküliségi ráta, ellensúlyozva a mutató periférián tapasztalt növekedését. Az eurózóna munkanélküliségi rátáját az olasz és spanyol munkanélküliség váratlan gyorsulása fűti, amit a két országban az adósságválság nyomán kialakult váratlan és éles gazdasági visszaesés okoz. A magas munkanélküliség a visszafogott keresleten és a jövedelmi igények visszaesésén keresztül visszafogja az inflációt. A munkanélküliségre vonatkozó előrejelzésünk szerint az infláció 1,7 százalékon várható 2013-ban és 1,3 százalékon 2014-ben. A dezinflációs nyomás az ECB nagyobb fokú támogatását követeli meg (alapkamat csökkentés 0,5 százalékra, alternatív intézkedések bevezetése), amelyek visszafogják a kamat- és hozamkilátásokat.

Olaszország: Létfontosságúak a strukturális reformok – de csak középutas politikus vezetheti be őket. Alapvető fontosságúak Olaszország számára a hosszú távú növekedési kilátások, különösen az adóssághelyzet alakulása szempontjából. A mediterrán országban az államadósságnak a GDP-hez viszonyított aránya akkor csökkenhet, ha a nominális növekedés meghaladja az állam finanszírozásának költségeit. Ennél fogva az országnak mindenek felett a gazdasági növekedés felpörgetésére kell koncentrálnia. A visszafogott belföldi kereslet és forráskivonással jellemezhető környezetben a külföldi kereslet létfontosságú ahhoz, hogy visszatérjen a növekedés, s ezért a versenyképesség növelésével szükséges elősegíteni azt. A vállalatok számára az üzleti környezet nagy mértékben javítható további munkapiaci reformokkal, árupiaci reformokkal (például az energiaszektorban), valamint az üzleti tevékenység megkönnyítésére irányuló intézkedésekkel. Emellett Olaszországnak fel kell zárkóznia a technológiai élmezőnyhöz a kutatás-fejlesztés és az oktatás terén is. Ezek a kérdések központi szerepet töltenek be az innováció szempontjából, s ezért nagy hangsúlyt kell fektetni rájuk, különben az ország újból piaci nyomás alá kerülhet, hiszen az ECB kötvényvásárlási programja is azt a feltételt szabja, hogy az adósságnak fenntarthatónak kell lennie.
Lásd még “Olaszország: Fókuszban a növekedés”
A reformok folytatását feltételezve a gazdasági kilátásokat visszafogó jelentős tényezők egyike veszít a súlyából az év folyamán, kiváltképp ami a németországi exportot illeti. Amennyiben nem történik javulás az euróövezet perifériáján, az mindenképpen növeli a kiteljesedő recesszió és ennek folyományaként az adósságválság elharapózásának veszélyét.

A nemzetközi tőkepiacok jó teljesítményt nyújtanak jövőre. 2012-ben sokan lemaradtak a világ tőzsdéin jelentkező raliról, és valószínűleg a kockázatosabb eszközökben növelik majd a kitettségüket 2013 folyamán. A vállalati szektorban reálisan várható nyereségnövekedés miatt a részvények volatilitása enyhe marad az év legnagyobb részében. A vonzó árazás, valamint az alternatívák hiánya a várakozások szerint pozitív megtérülést eredményez a legtöbb részvénypiaci index esetében.

Az európai telekom és közmű szektor gyenge teljesítménye áthúzódik 2013-ra, sőt az azt követő évekre is. A növekedési lehetőségek hiánya, az elégtelen struktúrák, és a politikai befolyásolás okán az említett szektorok átlag alatti nyereségességet tudnak csak majd felmutatni hosszú távon.
Nem látszanak olyan jelek, amelyek alapján megfordulna e visszaeső szegmensek gazdasági sorsa, olyannyira nem, hogy 2013-ban még akár a negatív megtérülés sem elképzelhetetlen, ezért a befektetők jobban teszik, ha távol tartják magukat ezektől a vállalatoktól.

Az EU-ban 2013-ban gyártott minden negyedik autó Kelet-Közép-Európában készül már. A kelet-közép-európai autógyártás továbbra is túlteljesíti a nyugat-európai számokat még a gazdasági visszaesés ellenére is. Csehország és Szlovákia együttes, 2012-re évi kétmillió darab személygépkocsira becsült autóipari termelése máris meghaladja például a francia vagy a spanyol értéket. A volt Csehszlovákia ma már Németország után a második legnagyobb autógyártó Európában. A kelet-közép-európai autógyártás folyamatosan növeli részesedését a dél-európai gyártók rovására. Kelet-Közép-Európa a versenyképes munkaerőköltségből, valamint az európai piacból egyre nagyobb szeletet kihasító német és ázsiai autógyárak (a VW, a Skoda, illetve a Kia, a Hyundai, és a Toyota) erős regionális jelenlétéből profitál.

Horvátország júliusban, a 2005-ben kezdődött csatlakozási tárgyalások csúcspontjaként a 28. tagként belép az EU-ba. Habár a legutóbbi két csatlakozási hullámhoz képest az EU-tagság vonzereje ma már kissé megkopottnak tűnhet, középtávon igenis észlelünk növekedési potenciált abból fakadóan, hogy Horvátország immár részesül a közös piac és az EU-források nyújtotta előnyökből. Ez utóbbi esetében az ország a számítások szerint a GDP 2,5 százalékának megfelelő összeget hívhat le 2014 és 2020 között. A balkáni EU-integrációs program a várakozások szerint 2013-ban új lendületet kap, hiszen Szerbia számára várhatóan kitűzik a csatlakozási tárgyalások kezdődátumát, s ez megerősíti Szerbia EU-iránti elkötelezettségét, valamint támogatást nyújt középtávon a strukturális reformok véghezvitelében.