Hat tény, amit érdemes tudni a kelet-közép-európai régió növekedési kilátásairól:

• A kelet-közép-európai beruházások volumene fordulóponthoz ért 2014-ben, s azóta folyamatos növekedést mutat
• Ezúttal a belföldi megtakarítások és az EU-források jelentik a beruházok finanszírozásának motorját, a működőtőke-beruházás kissé háttérbe szorult
• Amennyiben a beruházások növekedési üteme megduplázódna és 10-15 százalékra gyorsulna, a potenciális GDP-növekedés Kelet-Közép-Európában a válság előtti szintre, 3,7 százalékra emelkedhetne
• A kis- és középvállalatok Kelet-Közép-Európában közel olyan mértékben járulnak hozzá a gazdasághoz, mint Németországban és Ausztriában…
• ... de a jobb hitellehetőségek és az üzleti környezet szerkezetének javulása segíthetik az erősödésüket
• A kelet-közép-európai országok számára adott a lehetőség, hogy a Juncker-féle beruházási csomag egyik legnagyobb – mintegy 40-60 milliárd euróra rúgó – szeletét kapják meg

Vajon lecsengett a kelet-közép-európai növekedési sztori? Ha azt nézzük, hogy az elmúlt években csökkent a működőtőke beáramlási üteme, azt gondolhatnánk, hogy igen. A kép azonban így nem teljes. Az Erste Group közelmúltban végzett tanulmánya* rámutat, hogy a magánberuházások újbóli erőre kapása alapvetően fontos ahhoz, hogy visszatérjen a növekedési potenciál a régióba. A belföldi megtakarítások és az EU-források egyre inkább ellensúlyozzák a működőtőke-beáramlásban tapasztalható visszaesést, ez pedig elősegítheti a beruházások ütemének felfutását. A tavalyi esztendő fordulópontot jelentett a beruházások volumenének bővülésében, s a várakozások szerint ez a tendencia folytatódik az év hátralévő részében is.  

„Amennyiben Kelet-Közép-Európa pozitív gazdasági lendületét valódi strukturális reformok kísérik, a belföldi beruházások, a virágzó KKV-szektor és a teljes egészében kihasználandó EU-források jelentik majd a térség gazdasági növekedésének és felzárkózásának főbb pilléreit” – mondta Juraj Kotian.

A kelet-közép-európai beruházások volumene fordulóponthoz ért 2014-ben, s azóta folyamatos növekedést mutat

Szinte az összes kelet-közép-európai országban nőtt a beruházások volumene annak köszönhetően, hogy a talpra állás pozitív jelei mutatkoztak meg a javuló üzleti és fogyasztói várakozások, valamint a belföldi kereslet izmosodása nyomán. Lengyelország és Magyarország máris a beruházások magasabb szintjéről számolhat be, mint 2008-ban. Lengyelország a listavezető a beruházások terén egész Európában, hiszen az ország gazdaságát állami beruházások fűtötték, mialatt a többiek a költségvetés konszolidálásával voltak elfoglalva. Csehországban és Szlovákiában a beruházások a várakozások szerint 2015/2016 folyamán kerülnek a válság előtti szint fölé, mivel a javuló üzleti hangulat elősegíti a gazdaság bővülését. Horvátországban, Szlovéniában és Romániában azonban erőteljesebb gazdasági talpra állásra van szükség ahhoz, hogy a beruházások visszatérjenek a válságot megelőző szintekre.

Ezúttal a belföldi megtakarítások és az EU-források jelentik a beruházok finanszírozásának motorját, a működőtőke-beruházás kissé háttérbe szorult

Az Erste Group elemzői szerint a legtöbb kelet-közép-európai országban a működőtőke-beáramlás szerepe csökken a beruházások finanszírozásában az elkövetkezendő években. Minthogy az FDI-beáramlást nagyrészt a mára már számos országban szinte teljesen lezajlott privatizációs folyamat fűtötte, az elemzők a működőtőke-beruházások visszaesésre számítanak. Csak Horvátország, Szerbia, és Szlovénia rendelkezik még némi potenciállal ezen a téren, hiszen több privatizációs projekt is előkészületben áll. Azonban a kelet-közép-európai gazdaságok még így is részesülhetnek a tőkefelhalmozásból, ugyanis a beruházások fejlődésében egyre nagyobb szerep jut a helyi befektetőknek.

A kis- és középvállalatok Kelet-Közép-Európában közel olyan mértékben járulnak hozzá a gazdasághoz, mint Németországban és Ausztriában…

Azzal, hogy a belföldi beruházások kerülnek rivaldafénybe, a helyi magánszektor – különösen a kis- és középvállalatok – fejlődése még az eddigieknél is nagyobb jelentőséggel bír a foglalkoztatás és a termelékenység növelése terén. A legfeljebb 250 főt foglalkoztató KKV-k adják Kelet-Közép-Európában az üzleti szféra által hozzáadott érték akár kétharmadát és a foglalkoztatás akár háromnegyedét. A régióban tevékenykedő KKV-k (a mikrovállalatokat nem ideértve) majdnem annyira munkaerő-intenzívek és közel akkora értéket teremtenek a gazdaság számára, mint a hasonló cégek Németországban, vagy Ausztriában. Azonban a kelet-közép-európai régióban meghatározó szerepet betöltő, legfeljebb kilenc főt foglalkoztató mikrovállalatok sokkal inkább munkaerő-igényesek, mint nagyobb társaik, a KKV-k.

...   de a jobb hitellehetőségek és az üzleti környezet szerkezetének javulása segíthetik az erősödésüket

„Az üzleti környezetben végrehajtott strukturális változások – például a munkaerő rugalmatlanságának és a munkára rakódó költségeknek a csökkentése, a jogi környezet átláthatóságának növelése, az adminisztráció egyszerűsítése, és az oktatás javítása révén a munkaerő minőségének fokozása – alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a KKV-k nagyobb lendületet kapjanak. Ezek a tényezők azért kifejezetten fontosak a kis- és középvállalatok életében, mert beruházásaik kevéssé követik a ciklusokat, mint a nagyvállalatok beruházásai. A helyi gazdaság növekedésének felpörgetése és támogatása érdekében a térségbeli kormányoknak megoldást kell keresniük az üzleti környezet jelentette kihívásokra, ugyanakkor a KKV-knak, kiváltképp a mikrovállalatoknak profibbá kell válniuk annak érdekében, hogy jobban hozzáférjenek a finanszírozási forrásokhoz” – vázolta Juraj Kotian.

A kelet-közép-európai országok számára adott a lehetőség, hogy a Juncker-féle beruházási csomag egyik legnagyobb – mintegy 40-60 milliárd euróra rúgó – szeletét kapják meg...

A beruházások élénkítésének másik módja az Európai Bizottság elnöke, Jean Claude Juncker nevével fémjelzett 315 milliárd eurós Európai Beruházási Terv (Investment Plan for Europe). A kelet-közép-európai országok már 282 milliárd euró összértékű projektjavaslatot nyújtottak be az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank felé, amelyek alapján a beruházási bizottság majd kiválaszt a nyertes pályázatokat. „Mivel a benyújtott projektek nagy százaléka az erőteljesen preferált energiaipari infrastruktúra és a digitális gazdaság területéhez kapcsolódik méghozzá úgy, hogy nagy készültségi fokot érnek el 2015/2017-re, Kelet-Közép-Európa jó eséllyel mintegy 40-60 milliárd eurós szeletet hasíthat ki, ami a teljes beruházási torta mintegy egyötöd teszi ki” – fejtette ki Juraj Kotian. Ez megfelel az Európai Stratégiai Beruházási Alaptól (EFSI-től) származó 3-4 milliárd euró veszteségelnyelő forrásnak, a maradékot pedig stratégiai és pénzügyi magánbefektetők finanszírozhatják. Számos kormány is felléphet stratégiai befektetőként. Többen közülük már bejelentették szándékukat, hogy további forrásokat biztosítanak az EFSI-pénzeken túl. A Juncker-féle beruházásélénkítő csomagon túl a kelet-közép-európai államoknak rendelkezésére áll a 2014-2020-as költségvetési ciklusra odaítélt 185 milliárd euró EU-forrás is. „Összességében tehát elegendő mennyiségű finanszírozás juthat a növekedési ütemet fokozó beruházásokra” – jelentette ki Juraj Kotian. A Juncker Terv legfőbb előnye az, hogy versenyképesebb üzleti környezet kialakítását elősegítő projektek létrehozását támogatja – s ezért ezeknek a projekteknek politikai elsőbbséget is kellene élvezniük a viszonylag kedvező finanszírozás mellett.

„ Ami Magyarországot illeti, a kormányzati politika és a szabályozói környezet kiszámíthatósága a gyakran emlegetett szűk keresztmetszet, amely kezelésével javítható lenne az üzleti környezet. Ebben az összefüggésben úgy véljük, a kormány a megfelelő irányba tett lépéseket, amikor bejelentette, hogy több szektorális adó – így a bankadó és a távközlési szektort sújtó adó – mértékének csökkentését tervezi. Emellett a kormány megállapodást kötött az EBRD-vel, amelyben piacbarátabb szabályozók kialakítását vállalja. Úgy véljük, több is elérhető lenne a korlátozások megszüntetésével és az egyes piacokhoz (így a dohányáruk és gyógyszerek kiskereskedelméhez, a tankönyvkiadáshoz, a szennyvízkezeléshez stb.) való hozzáférés korlátainak lebontásával és a verseny elősegítésével. Mivel a versenyképességet tekintve a régió a jövőben egyre kisebb mértékben támaszkodhat pusztán az alacsony bérekre, Magyarországon érdemes lenne újabb költségvetési forrásokat csatornázni az egészségügybe és az oktatásba is. Úgy látjuk, erre rendelkezésre is áll némi mozgástér, hiszen az Európai Unióban Szlovénia után Magyarországon a második legmagasabb a költségvetési kiadások GDP-hez viszonyított aránya (46 százalék a kamatfizetési kötelezettséget figyelmen kívül hagyva). A legfrissebb OECD-statisztikák azonban arról tanúskodnak, hogy az állam még mindig csak a GDP 5 százalékát fordítja az egészségügyre (szemben az OECD-országok 6,7 százalékos átlagával). Ami az oktatást illeti, ezen a területen az OECD adatai szerint 2005-höz képest több mint 20 százalékkal csökkent a költségvetési források mértéke, amin lehet és kell is javítani.”