„A harag rossz tanácsadó” – ezt a Winnetou filmekben és nagyszüleinktől egyaránt hallhattuk. A befektetések terén azonban a túlzottan negatív érzelmek mellett a túl pozitív érzelmek is egyaránt tévútra csalhatnak, ez pedig komoly anyagi veszteséghez vezethet. Nézzük, mit is szúrunk el, mikor csak érzelmeinkre hallgatva fektetünk be!

Tegyük fel, hogy hallunk egy befektetési lehetőségről, egy termékről, ami lehet konkrét értékpapír, értékpapírcsomag vagy bármi más, amely egész szépen teljesít az utóbbi napokban, és még a szakértők is méltatják. Ha laikusak és tapasztalatlanok vagyunk, ilyenkor legyintünk: „Áh, kevés vagyok én ehhez, nem értek hozzá”, és nem mozdulunk. Később, amikor a bizonyos termék már néhány hete tartja a pozitív fejlődési trendet, ismerőseink nem szűnő unszolását hallgatva már kezd mocorogni bennünk a kisördög, hogy „Mi lenne, ha?”, de félelmeink, a másokról hallott kudarctörténetek még visszatartanak.

Félsz, hogy kimaradsz?

Mikor azonban már rajtunk kívül szinte mindenki, még a pénzügyileg nálunk is kevésbé képzettnek gondolt ismerősünk is benevezett erre a befektetési lehetőségre, amelynek árfolyama azóta még nagyobb tempóval ível felfelé, már azt mondjuk, „Na, nem! Én se maradok ki!” Ilyenkor veszünk bele, de már jóval drágábban, mint ahogy korábban tehettük volna, ha az óvatosság, félsz vagy kishitűség nem tartott volna vissza. Ez tehát az első rossz döntés: rosszkor beszállni a külső ingerek hajtotta hirtelen felindulás nyomán.

Ahogy pedig az lenni szokott a nagy számok törvénye szerint, a lendület előbb-utóbb megtörik, az árfolyam stagnálni kezd. A vételi kedv ugyanis már elért egy kritikus tömeget, sokszor nagyobb árfolyamot indukálva, mint azt a körülmények alátámasztanának. „Na tessék, ez az én formám, de majd csak elindul ez megint” – mondjuk ilyenkor magunkban. Amikor bekövetkezik egy korrekció okozta fordulat és az árfolyam esni kezd, akkor jön a következő hibás sugallat: „Én ki nem szállok nyereség nélkül, inkább kitartok!” Persze sok esetben jó, ha kitartunk türelmesen, de sokszor az egy lapra feltett befektetés nyereség iránti vágya elhomályosítja a képet.

Az árfolyam már töredékére esett vissza ahhoz képest, amennyiért vásároltunk. Erősödik bennünk az elkeseredés, de a fokozódó pánik ellenére még tartjuk magunkat, reméljük, hogy visszafordul, és ha nem is nullán, de kis veszteséggel ki tudunk szállni és kisebb sérülésekkel megússzuk az egészet. Az árfolyam viszont könyörtelenül zuhan tovább. 

Elúszik a pénz?

Az utolsó fázis az, amikor már majd’ egész befektetett pénzünk elúszni látszik. A dühroham csúcsán, nagy veszteséggel úgy szállunk ki, hogy az utolsó forintokat megmentsük, ne ússzon el minden. Ahogy az lenni szokott, ilyenkor van mélypont környékén az árfolyam, tehát várhatóan ismét elindul fölfelé, megfelelően a piac hullámzásának. Ezt látva telik be végleg a pohár, hiszen látjuk, hogy nélkülünk a papír ismét egyre jobban teljesít. Ekkor jön a harmadik rossz döntés: elhatározzuk, hogy soha többé nem akarunk hallani sem befektetésekről, sem hozamokról és piaci tippekről.