A SzuperWMN díjakra minden évben olyan nőket jelölnek, akik bátorságukkal, kitartásukkal, tenni akarásukkal fontos ügyeket támogatnak. 2024-ben a WMN csapatával közösen alapította meg az Erste a Higgy magadban! különdíjat azért, hogy elismerjük egy olyan inspiráló nő munkáját, aki 35 év alatti pályakezdő, vállalkozása  vagy civil mozgalma fejlesztése előtt áll. Tavaly Lengyel Zsófia, a fogyatékossággal élőket segítő Mindenki Képes Egyesület alapítója kapta az elismerést, idén pedig Sipos Adrienn kórházpedagógus. 

Önkéntességtől a hivatásig

Sipos Adrienn munkája valahol az iskola és a kórház között helyezkedik el. Kórházpedagógusként súlyosan hospitalizált, tartós betegséggel élő, szegregált gyerekekkel dolgozik azért, hogy a betegség ne vehesse el a legfontosabbat: a gyermekkort. 

Adrienn hét évig önkéntesként dolgozott a KórházSuli kötelékében. Beteg gyermekeknek segített a debreceni kórházban, közben pedig elvégezte a tanítóképzőt is. „Olyan embereket kerestem, akik ezzel foglalkoznak. Ez egy igazi fantomszakma, hiszen egy híd az egészségügy és a pedagógia között. De Magyarországon nincs is ilyen képzés” – mesélte Adrienn, aki először egy vesebeteg kislány mellett volt önkéntes. Ma már egy általános iskola kötelékében, főállásban dolgozik azért, hogy a gyerekek ne veszítsék el a kedvüket a tanuláshoz és a játékhoz a hosszú kórházi kezelések alatt sem. Frissen létrehozott tanodájában nemcsak tartós betegséggel élő, hanem súlyosan hátrányos helyzetű gyermekeknek segítenek. Amikor a gyermekek átestek az orvosi vizsgálatokon, ő tanul, egy pszichológus pedig beszélget velük. A tanoda egyelőre még csak csütörtökönént fogadja a kis pácienseket, de Adrienn tervei természetesen hosszú távúak, ehhez jelenthet neki jó kezdést a díj is. Tapasztalatait, terveit az Iskola a kórházban nevű személyes blogján osztja meg, amelyet nemrégiben kezdett el írni. 

„Pici lépésekben tudok haladni, hiszen egyedül vagyok több kórházi osztályra. Az élménypedagógia, a társasjátékok, a művészetterápia lényege az, hogy mindig spontán tudjak kapcsolódni a gyerekekhez. Mindig az adott helyzetnek, az egészségi állapotnak megfelelően kell, hogy segítséget kapjon az, akivel épp foglalkozom. Nem szabad leterhelni, meg kell hozni a kedvét a tanuláshoz, mert ez jó eszköz a gyógyuláshoz is. Meg kell értenie, hogy milyen helyzetben van most. Én is tudom, hogy milyen egy tartósan beteg gyermekkor, milyen kihívások, nehézségek vannak, így a gyerekek nagyon spontán kapcsolódnak hozzám anélkül, hogy elmondanám, ez velem is megtörtént. Soha nem volt még olyan, hogy egy gyerek azt mondja, hogy ne menjek hozzá.” 

„Azt a szemléletmódot hozom, ami nekem hiányzott a gyógyulás alatt.”

Sipos Adrienn is megtapasztalta a tartósan beteg gyermekkort. „Azt a szemléletmódot hozom, ami nekem hiányzott a gyógyulás alatt. A beteg gyermeket sokszor gátló tényezőnek tekintik. De én azt üzenem, hogy a legfontosabb a gyerekségük és az, hogy ezt a kórházban is meg tudják őrizni. Feltalálhatja magát ebben a nehéz helyzetben is. Behozhatja a játékosságot, a saját személyiségét, ugyanúgy kíváncsi lehet a világra. Ez a kulcspont. Minél több lehetőséget adni az életre, arra, hogy gyerekek legyenek” – mondta Adrienn, aki a debreceni Ronald Házban egy saját kis tanulószobát is berendezett bábszínházzal, diavetítővel és mindenféle kreatív eszközzel. Kifejtette: ha nyitottan fogad egy gyereket, előbb-utóbb mindig eljutnak oda, hogy tanuljanak, hiszen az ehhez való kedvet a nehéz helyzetekben sem veszítik el. 

„Nehezebb a helyzet, ha például rosszullétei vannak annak, akivel foglalkozom, rossz hírt kap, műtéten esett át, vagy bármi más nehézségei támadnak. Ilyenkor teljesen más dolgot csinálunk. Például írtam egy Vese mesét is, hogy közelebb hozzam a vesebeteg gyerekekhez a transzplantációs folyamatot. Be kell hoznom a gyermeknyelvet, a személyességet, foglalkoznom kell a gyógyulás lelki oldalával, hiszen az egészségügyi dolgozóknak másra kell koncentrálniuk” – mondta Adrienn, akinek sokszor a magányt is enyhítenie kell, hiszen olyan gyerekekkel is kapcsolatban áll, akik állami gondoskodásban élnek, így nem látogatja őket a családjuk. 

A mosolyokból tudta, hogy valami történni fog

Sipos Adrienn elárulta: sejtette, hogy ő veheti majd át a SzuperWMN Higgy magadban! különdíját. Azt mondja azért, mert amikor megérkezett a helyszínre, rengetegen mosolyogtak rá. „Amikor elkezdtem a gyerekek között dolgozni, az egy tudatos folyamat eredménye volt. A díjjal kapcsolatban rengeteg biztatást kaptam a barátaimtól, és úgy éreztem, tényleg van rá esély, hogy sikerülhet. Mintha ez is egy hasonlóan tudatos dolog lett volna. Sok pozitív megerősítést kerestem az utóbbi időben. Különleges dolog, hogy egy egészségügyi intézményben tanoda létezhet, és különleges az is, hogy hosszú távon kísérhetem ezeket a gyerekeket az orvosokkal, a szülőkkel közösen. Tíz éve vagyok a terepen, és ezek a dolgok összecsengenek. Elmondhatatlan volt átélni ezt az estét” – emlékezett vissza Adrienn, aki Cselovszki Róberttől, az Erste vállalati és pénzügyi piacokért felelős vezérigazgató-helyettesétől vette át a díjat. 

Mit tanácsol Adrienn azoknak, akik még az útjuk legelején tartanak? Talán még csak fontolgatják, hogy belevágnak abba, hogy másokon segítsenek? Azt, hogy ne várjanak. „Csak engedjék, hogy az élet megmutassa magát. Én is csak arra reagáltam, amit az élet kívánt tőlem. Ne töltsenek időt azzal, hogy megkérdőjelezik önmagukat.”