Idén nyolcadik alkalommal díjazzák Magyarország legbátrabb nőit, azaz nyolcadik alkalommal osztja ki a WMN magazin a SzuperWMN díjakat. 2024-ben támogatóként csatlakoztunk hozzájuk, és átadtuk az első Higgy magadban! különdíjat. A díjat azon 35 év alatti nőknek alapítottuk, akik céljuk, küldetésük megvalósítása előtt, vagy annak elején tartanak, és szükségük van arra, hogy valaki ország-világ előtt azt mondja nekik: menj, csináld, higgy magadban, mi hiszünk benned! 

„Mindenki képes, csak másképp.”

Lengyel Zsófi, a Mindenki Képes Egyesület alapítója arra törekszik, hogy élményt adjon a fogyatékossággal élőknek és elfogadóbb legyen a többségi társadalom. Ő kapta meg tavaly az első SzuperWMN Higgy magadban! különdíjat. Zsófi is látássérült, de ahogy mondani szokta: mindenki képes, csak mindenki másképp. Főállásban dolgozik a székesfehérvári önkormányzatnál és a Veszprémi Petőfi Színháznál, és mindezek mellett tartja kézben az egyesületet. 

Elárulta, hogy élete egyik legnagyobb elismerésének tartja a SzuperWMN Higgy magadban! különdíjat. „Látássérültként mindenképp hátrányból indulok az életben a többségi társadalomhoz képest, de maximálisan próbálom kihozni ebből a legtöbbet. Nőként is kifejezetten pozitív visszahangja van számomra ennek a díjnak, azóta is igyekszem a bátorságot magamban hordani, hogy higgyek magamban. Bántalmazást is átéltem az életemben, de ez az elismerés megmutatta, hogy hátránnyal is sikeres nő lehetek.”

Akik követik a Mindenki Képes Egyesületet, már láthatták, hogy számos programmal készülnek az év első felére. „Még mindig egy kicsit kezdő állapotban van az egyesület, minden nap egy kihívás. Nagyon igyekszem a sorstársaknak minél több élménnyel, programmal készülni, legyen ez például gokart vagy kézműveskedés, megpróbálok kihozni az élményből a legtöbbet” – mondta Lengyel Zsófi, aki nemcsak a munkájában és az egyesület életében pörög nagy fordulatszámon, hanem a magánéletben is. Számos parasportot kipróbált már, például a bokszot, a rúdtáncot, a triatlont, utasként motorozott, most pedig a síelés ejtette rabul. „A versenysport és a parasport mindig is az életem része volt. Tavaly pont a díjátadó előtt voltam síelni egy hosszú kihagyás után. A LÁSS egyesület látássérülteknek szervez sítábort, és nekik köszönhettem ezt az élményt, a hatalmas szabadságot és eufóriát. Látássérültként a mi testünk sokkal kötöttebb. Például egy átlagos séta, ami a többségi társadalomnak a legalapabb dolog, egy látássérültnek nehezített, hiszen szükségünk van hozzá a botra vagy a segítő kutyára. A síelés viszont megadja a szabadságot. Ilyenkor egy látó oktató hátulról irányítja a látássérült sportolót, és síel vele szó szerint bele a vakvilágba.”