A komfortzónán túl

„Volt egy érzésem hat-hét éve grafikusként, hogy útban van egy változás, amit nem lehet tovább ignorálni. A 2010-es évek közepén ugrásszerűen megnőttek a jó minőségű 3D animációk az internet minden szintjén, és úgy éreztem, hogy a világon minden grafikus a UX, a UI vagy a 3D és animáció irányba kacsingat. Így hosszas halogatás után leültem 2018 elején, és végig csináltam egy 45 órás kurzust. Elkezdtem tanulni a Cinema4D-t teljesen a nulláról. Ez a tanuló fázis azóta is tart, és ez idő alatt sok inspiráló emberrel dolgozhattam együtt, végtelen számú izgalmas és színes projektben” – mesélte Bencsik Atos, aki videóklippeken, koncertvizuálokon is dolgozott már. Legutóbb például iamyankkal Londonba. De a reklámiparban is tevékenykedik, és munkáit kétszer beválasztották a Demo Festiválra is. „Lehetnek hullámvölgyek, de az elszántság, a vízió és a befektetett idő korábban elképzelhetetlen lehetőségekhez vezethet, ha hiszel magadban. Sok minden nem történhetett volna meg, ha a komfortzónámban maradok megfigyelőként.”

A fényművészet egy érdekes forma, hiszen amellett, hogy eszközigényes, a kezdeteknél nem mindig látni, mi lesz a végeredmény. „A tervezési fázisban lehet a fantáziádat szabadjára engedni, ezek azok a pillanatok, amikor hinni és bízni kell magadban, hogy elég jók az ötleteid. A kivitelezési fázisban a projektedben kell hinned, hogy elég koherens ahhoz, hogy életre keljen” – mesélte Horváth Júlia és Lipták Anna.

Nemcsak a látvány, az üzenet is számít

Akik kilátogattak az INOTA Focus: RADIANCE eseményre, láthatták, hogy a kiállított installációknál nemcsak a látvány volt érdekes, hanem az üzenet is, amit magukban hordoznak. 

Horváth Júlia és Lipták Anna például Everywhere, but nowhere című alkotásáról elárulta, hogy először a vizuális megjelenés született meg, ami magával hozta a jelentést. „A való életben is meghatározhatatlanul fent-lent időszakokban haladunk, amelyeket, ha életünk során lerajzolnánk egy sajátságos, egyedi mintázatot kapnánk. Vagy ahogy ezen a bizonytalan úton saját magunk létezését bebiztosítva korlátlanul alakítjuk a környezetünket, nem szerénykedve teljesen átformálni azt” – írták az alkotók az elkészült installációról. 

Színes fókuszpont volt Bencsik Atos jelzőlámpa alkotása is, amelyen nem a szokásos piros, sárga és zöld színeket láthattuk. Elárulta, hogy ezzel arra is utalt, hogy az erőművet még az előző rendszerben hozták létre, egy szigorú szabályrendszerre építve. “Most pedig szabadon tapasztalhatunk, mozoghatunk és gondolkodhatunk ugyanezen a területen, ahol az indusztriális tereket betöltő alkotások szimbiózisban élnek a zenei artistok performanszaival. Elég felszabadító belegondolni, nem? Ehhez hozzátartozik még, hogy tavaly sok változást eszközöltem az életemben, így személyesen is kötődöm az INOTA Fesztivál újító szellemiségéhez, ahol minden lehetségesnek tűnik, ha mersz. Miért jelzőlámpa? Intuíció volt, mindennap látod, egyértelmű és kisgyerekkorod óta tudod, hogy mindenki köteles a társadalomban a jelzésének eleget tenni.”

Az ABDX művésznévvel alkotó fényművész a biológia és a természet által inspirált alkotásáról elárulta, hogy munkái a valóság és a digitális világ között lebegnek, mintegy hídként működnek a kettő között. „Ezt a munkát spekulatív biológiának nevezném. A természet és a 3D grafika és programozás közötti kapcsolat feltárása során világossá vált, hogy a matematika a közös szál, ami összeköti őket. Elképesztő, hogy az algoritmusok és képletek hogyan segíthetnek a természeti világunk számos aspektusának újrateremtésében és jobb megértésében. A jövő itt van, és ez lenyűgöző” – osztotta meg velünk ABDX, amikor arról kérdeztük, honnan merített ihletet installációjához. „Számomra a fényről beszélni olyan, mint az időről beszélni. Olyan, mint egy csillag, amely talán már régen eltűnt, de még mindig látjuk a fényét, ahogy az űrben utazik. Arra gondolok, hogy minden, amit teszünk – a gondolataink és az alkotásaink – folyamatosan mozognak a térben és az időben” – tette hozzá az Európában élő és alkotó mexikói művész.